Könczei Csillának

Kedves Csilla!
Telefonbeszélgetésünket azzal zártuk: fontosnak tartod, hogy megszólaljak Bíró Ferenc ügyben. Amióta a blogodon megjelent az anyag, az érintettek és a kívülállók széles skálán rezonálnak. Néhány napi találgatás és feszült várakozás után megjelent Xantus Gábor nyilatkozata. Amitől még mindig távol van az igazság és újabb kérdéseket vet fel az emberben. Xantus Gábornak 32 éve vagyok kollegája, dolgoztunk együtt a nyolcvanas évek közepéig és 90 után is. Az évek során baráti viszony alakult ki közöttünk. Kulturált környezet vette körül, szülei tiszteletreméltó emberek voltak. Ezért is nehéz lett volna gyanakodni rá, miközben tudtuk, hogy köreinkben besúgók vannak s azzal a tudattal éltünk, hogy megfigyel-nek, lehallgatnak. ( Közkeletű feltételezés volt, hogy a forgatócsoportokban a hangosítók voltak a beépített emberek.) Nagyon keveset tudunk arról, hogyan működött valójában ez a rendszer. Gábor azt írja, hogy „ a Megyei Pártbizottság propaganda osztályán szólítottak fel ahol közölték, hogy a televízió munkatársaként ez tevékenységemmel járó kötelességem”,
NEM VOLT KÖTELEZŐ! – ahogy Boros Zoltán is írja. Megpróbálták, de ha az ember talált elég érvet arra, hogy visszautasítsa, leszálltak róla. Hagytak dolgozni, gondolom annak köszönhetően is, hogy Bodor Pál főszerkesztőnk tartotta a hátát értünk.
De nem ezért írok Neked, a 90-es újrakezdés után volt kollegámnak. Tényfeltáró munkádra, amit Édesapád emlékére végzel, nagy szükség van, a múlttal szembe kell nézni. B.F. és a többi jelentéstevő személyét, tevékenységét illetően Te bizonyára többet is tudsz. Azzal, hogy remélhetőleg nyilvánosságra kerül a CNSAS jóvoltából a valódi nevük, az áldozat(ok) és hozzátartozóik megkövetése után elkezdődhet a szekuritátéval való együttműködés rendszerének feltárása, nyomonkövetése.
Előttem van Xantus Gábor nyilatkozata. A Transindexen kialakult disputa nyomására színt vallott, 22 évesen beszervezték, jelentéstevőként „beszámolókat” írt Könczei Ádámról a pártszékházban, amiket saját nevével szignált. Ezért ma megköveti Őt és a Könczei családot.
Ha jól emlékszem azt beszéltük, hogy bár elkeserít a tény, mégis örülünk annak, hogy ez megtörtént. Persze a levélből lényeges adatok hiányoznak. Ezekre a történész, Stefano Bottoni azonnal rákérdezett. A mikor és meddig, még kiről és mit, kiknek és hogyan kérdések után felmerül az is, hogy ha a meggyötört Édesapán segíteni nem lehetett, akkor minek kellett folytatni, miért nem lehetett abbahagyni? Vajon az így megmenteni vélt Xantus tanár úr elfogadta volna-e az áldozatot, ha tud róla? Mit igértek, mivel ösztönözték a további jelentéstételre? Vagy, hogy a rendszerváltás után hová lettek Achim elvtárs és társai?
Most még aligha tehetünk pontot az ügy végére.
Baráti üdvözlettel
Simonffy Katalin

2007.október 15.

Bagitam
2007. október 11., 09:45 e

Amennyiben Bíró Ferenc kézírása látható a csatolt dokumentumokon, össze kell vetni azokat Xantuséval (lásd Transidex mai cikkéből idézve Xantust: “A Bíró Ferenc névhez semmi közöm, mint ahogyan soha nem jártam az általam ismeretlen nevű „Crişan” vagy „Horea” házakban sem.”

http://politika.transindex.ro/?cikk=6175 ) ekkor ki fog derülni az igazság.

Ha nem ő volt Bíró Ferenc, akkor bizonyára hajlandó lesz írásmintát adni egy grafológusnak.

A nyilatkozat szerint Xantus Gábor nem azonos Biró Ferenccel. Nem ott talélkozott tartójával, ahol feltélezhető volt (K-lakások), és nem arról beszélt/írt/jelentett (ráadásul a “Pártnak”, mivel a BM tisztjei, miután Xantus elútasította beszervezését, eltűnnek a képből), amiről az interneten olvasható iratok tanuskodnak. A nyilatkozat több pontjában is ellentmondásoakat tartalmaz.

1) Xantus Gábor megkérdőjelezi nemcsak a Securitate, hanem a CNSAS és Könczei Csilla hitelességét, amikor azt állítja, hamis az ellene felhozott vád, miszerint ő lenne az iratokban szereplő fedőnevű személy. De akkor ki lenne “Biró Ferenc”? Egy másik, azokban az években éppen a kolozsvári mozgalmat különös figyelemmel kísérő magyar nemzetiségű, a bukaresti magyar adásnak dolgozó operatőr/riporter? A “két ügynök” létezéséről szóló állítás rendkívül logikai bukfenc.

2) Xantus Gábor szerint nem a BM-nek, hanem kizárólag az RKP illetékesének tett jelentést. Az iratokat azonban nem a Párt, hanem a Kolozs megyei állambiztonság termelte, hatáskörükben tartozott a kolozsvári táncház (de Szék község és az egyik kolozsvári gimnázium felügyelete is): itt valóban több alosztály, valamit a központ és a periféria jól összehangolt, eredményes műveletről van szó. A Párt illetékesei, ha beszélgetésre is hívták az eríntett személyt, nem adhattak volna neki semmilyen (ráadásul munkatervet és az ügynök felkészítését, kiképzését igénylő) hasonló jellegű operatív “feladatot”. Ez szigorúan a BM-hez, tehát a Securitatéhoz tartozott.
Ráadásul nem fordulhatott elő, hogy a hálózati személy (főleg olyan nagyvárosban mint Kolozsvár!) nem konspirált, védett lakásban, hanem mindenki szemeláttára a Párt székházába vagy a Securitate parancsokságárara besétálva megy “megszámolni”. A K-lakás, a fokozott védettség az ügynöki munka elengedethetlen eszköze volt. Hiszen milyen ügynök az, akiről mindenki tudja/tudhatja, hogy ügynök? Ha Könczei Ádám éppen csak sejtette volna, hogy “Biró Ferenc” jelent róla, soha nem mert volna mindarról beszélni, amiről beszélt.

3) A “beismerő” vallomásban többször szó esik az éríntett ellen alkalmazott kényszerről. Valószínű, hogy ez is szerepet játszhatott a beszervezésben (a magyaroszági állambiztonsági iratok kutatói “kényszerbeszervezésről” beszélnek). “Biró Ferenc” ügynöki pályafejlődése azonban inkább szakszerűségről-túlbuzgóságról tanúskodik. “Biró Ferenc” nem esik az “ellenálló ügynök” kategóriába.

4) Arra utal az írás, hogy Xantus Gábort is ellenőrzés alatt tartották. Ez sajnos természetesnek számított a szovjet típusú rendszerek által működtetett állambiztonságokban: az ügynököket is titkos eszközökkel figyelhették (telefon- és szobalehallgatás, levélellenőrzés, vagy éppen az “ügynöknek ügynökkel való ellenőrzése”). A megfigyelési dosszié esetleges létezése semmiképpen nem változtat az iratokból egyértelműen kirajzolódó képből.

5) Vegezetűl, néhány olyan immár közérdekűnek számító kérdést tennék fel, amire a közlemény nem adott választ:

-mikor történt “Biró Ferenc” beszervezése, és mikor zárták ki a hálózatbol?
-Ki volt/kik voltak a tartótisztjei? Talákozott-e velük 1989 után? Történtek-e zsarolási kísérletek?
-Milyen elígazítást/kiképzést kapott? (pl. beszélgetések céltudatos irányítása)
-Kiről/kikről jelentett Könczei Ádámon kívül? Milyen témakörben?

Üdvözlettel,

Stefano Bottoni