Comments on: 14. A táncház és a szeku (2.) Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa

By: stavanger

stavanger — Wed, 14 Nov 2007 16:00:51 +0000

Kedves 007, a háború után minden náci azzal védekezett, hogy ő csak parancsra cselekedett. Persze hogy „kényszerítették”, végülis egy szekus kapitány kérte meg és nem a szomszéd néni. De azért talán nem szükségszerű, hogy megbízható, terhelhető besúgó legyen az ember.
Nézzétek B.F. legelső kézzel írott jelentéseit: szép felírja, hogy Nota informativa majd előveszi a vonalzót és kétszer aláhúzza vigyázva, hogy az f szárát át ne húzza. Lehet, hogy spontán jön ez neki, mivel alapos ember, vagy csak azért, hogy az elvtársak lássák milyen alapos – és látják is. Még élvezi is a szemét!
Nem vagyok szakképzett grafológus, de fele királyságomat odaadnám egy félévvel ezelőtti, hiteles Xantus Gábor kézírásért.

By: tökös

tökös — Thu, 18 Oct 2007 05:07:08 +0000

Honnan tudod 007, hogy ki a közkatona, ha számodra az a kérdés, hogy ki kinek milyen kiszállást ír alá.
Tehát, nem a kiszállás aláíróját káne kutatni, vagy a figyelmet ráterelni, hanem az egykor aláírt jelentéseket jobban megnézni. Ki részesült külünleges kiképzésben ? EZ A TíZPONTOS KÉRDÉS

By: 007

007 — Mon, 15 Oct 2007 20:49:13 +0000

Hogy is volt, “az vesse rám az első követ…”
Szerintem mindenkit át kellene világítani, aki ’89-ig betöltötte a 18-at.
Nem kell elfelejteni a Duna-tvhez “átpártolt” “nagyágyúkat” sem (Csáky, Cselényi, stb.), főleg ez utóbbi, aki Bottonit próbálta manipulálni a tegnap a Duna-tvben, miközben az erdélyi ügynök-témáról szólt a téma, névtelenül, Xantus fotóját játszották be… Messze áll tőlem, hogy bárkit is védjek, de szerintem nem az operatőr döntötte el, hogy hova megy filmezni, hanem a szerkesztő. És neki valaki aláírta a kiszállást, felsőbb utasításra, hogy a “forrás”-nak legyen lehetősége informálódni. Annak kéne a tö*ét megszorongatni. Sehol sem állítják a közkatonát a hadbíróság elé, hanem a tábornokot. Ki volt a tábornok, uraim? Ez a tízpontos kérdés!

By: baba

baba — Sun, 14 Oct 2007 08:35:51 +0000

Elkeserítő a Xantus nyilatkozat, és megkésett.

By: Boros Zoltán

Boros Zoltán — Fri, 12 Oct 2007 05:47:13 +0000

Nem volt kötelező!

A szekus-ügynök történetek már másodszorra nyaldossák a küszöbömet. Immáron kettő darab B. F.

Balogh Ferenc (volt évfolyamtársam, Szilágyi Domokos) után itt van Bíró Ferenc és/vagy Xantus Gábor kollegám esete. Talán meg kellene várni Bíró Ferenc hivatalos azonosítását, dehát ez bizonytalan, mert a törvény szerint, ha az illető ma is aktív, nem dekonspirálják.

Az ügy kapcsán mindenképpen el kell mondanom: ne burkolózzon senki abba a köpönyegbe, hogy országos médiánál az efféle “munka” kötelező volt. Kijelentem, és volt kollegáim megerősíthetik: NEM VOLT KÖTELEZŐ!

Dehát megpróbálták. Rábeszéléssel, megfélemlítéssel, ígérgetéssel. Vagy az illető úgy gondolta, hogy így biztosabb a munkahelye. Esetleg előléptetik, vagy nagyobb fizetést kap. Mások meg kibújtak, mert nem akarták bepiszkolni a kezüket. Ma már anekdóta, hogy volt, aki arra hivatkozott, hogy válik és ki van borulva, nem alkalmas erre a “magas küldetésre” (név nálam). Hallottam olyan esetről is, amikor az illető alkoholistának mondta magát, és ha iszik – mondta – nem tudná magában tartani a dolgot, mindenkinek elmondaná. Lemondtak róluk, bántódásuk nem esett.

Hogy a párttitkár vagy a főszerkesztő és helyettese mire volt pozíciójánál fogva kötelezhető, azt mondják meg ők. Szerkesztői szinten ilyen nyomás nem érvényesült. De próbálkoztak, ez igaz, velem is több ízben kísérleteztek. Amikor kiderült, hogy nem vállalom, nem folytatták. Az illető eltűnt a ködben.

Hogy lassabban emelkedett az évek folyamán a fizetésem, mint annak, aki alig volt jelen az adásban, de “jobb fiú” volt? Hogy egy évtized alatt egyszer kaptam “prémiumot”, míg mások évente többször? Nem zavart, utólag vettem észre. Arról, hogy – nagyváradi lévén – állami lakást utaljanak ki nekem Bukarestben, amíg a magyar adásnál dolgoztam, nem is álmodoztam. Élveztem, hogy olyasmit tehetek, amivel talán használhatok, volt értelme az életemnek. Amúgy komponáltam, hangszereltem, … és szerényen, egy fűthetetlen lakásban, de megéltem.

Emlékeztetlek benneteket: Péterfy Irént, a Bolyai egyetem magyar szakos hallgatóját 1959-ben tíz évre ítélték és ebből ötöt le is töltött. Amikor – a még egyáltalán nem biztos kiszabadulása előtt – a börtön szekus irodájában felszólították, hogy írjon alá egy ügynöki kötelezvényt, visszautasította, sőt írásban nyilatkozta, hogy nem vállalja (megvan az írás). Mindez a börtönben (!), ahol nem tudhatta, hogy ezzel nem zárul-e be még öt évre a cella ajtaja. Így is lehetett. De Irénkét a próbálkozás és visszautasítás után mégis kiengedték. Csak épp figyelték évtizedeken keresztül és egyik helyettesítő tanári állásból a másikba helyezgették, de más baja nem esett.
Jómagam nem tudok olyan esetről, hogy médiából ismert embert a most szóban forgó időszakban börtönbe zártak volna. Az elbocsátás is ritka volt, illetve, még lopás esetén is, inkább áthelyezték az illetőt.

Kérem tehát Bíró Ferencet avagy a bíró ferenceket, ne próbálják azzal mentegetni magukat, hogy muszály volt. Nem! Nem volt kötelező.

UI. Ha egy kicsit is több exhibicionizmus lenne bennem, nyilvánosságra hoznám én is a szekus dossziémat. Abban is van néhány inyenc falat. Ráadásul arról, hogy megfigyeltek, 1991-ből is van (nem a CNSAS-tól) dokumentumom. Pedig akkor a Szekut már másképp hívták.
Boros Zoltán

By: Bagitam

Bagitam — Thu, 11 Oct 2007 07:45:06 +0000

Amennyiben Bíró Ferenc kézírása látható a csatolt dokumentumokon, össze kell vetni azokat Xantuséval (lásd Transidex mai cikkéből idézve Xantust: “A Bíró Ferenc névhez semmi közöm, mint ahogyan soha nem jártam az általam ismeretlen nevű „Crişan” vagy „Horea” házakban sem.”

http://politika.transindex.ro/?cikk=6175 ) ekkor ki fog derülni az igazság.

Ha nem ő volt Bíró Ferenc, akkor bizonyára hajlandó lesz írásmintát adni egy grafológusnak.

By: Pászkán Zsolt

Pászkán Zsolt — Mon, 08 Oct 2007 11:12:25 +0000

Nem azt írtam, hogy a megrendelők nem bűnösök, hanem pont fordítva. Csakhogy jelen esetben a besúgók „témaköréről” van szó. Ami az „erőszakos és gyalázkodó nyelvezetet” illeti: nem szokásom ilyet használni, de jelen esetben éppen azon „árnyalás” megjelenítőjeként használtam, amit ön is említ. Az „egyszerű” besúgók esetében (mint azt előző beírásomban említettem!) lehet szó enyhítő körülményekről. „Egyszerű besúgók” alatt azokat értem, akik valamilyen kényszer hatására vállalták, hogy valamennyire együttműködnek a diktatórikus hatalommal. És mint korábban jeleztem, még arra is hajlandó vagyok legyinteni, ha valaki a besúgást pénzért, egy büntetés megúszásáért, útlevélért, egyetemi felvételiért stb. tette. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadom amit tett, sőt, még a megbocsátást sem, csak egyszerűen nem érdekel. Ha nem így tennék, szembeköpném mindazokat, akik semmilyen körülmények között nem vállalták a kollaborálást. Legfeljebb az „egyszerű besúgók” esetében nem használok „erőszakos és gyalázkodó nyelvezetet”. Ugyanakkor a „Bíró Ferenc”-ek nem érdemelnek mást. A legkevésbé sem érdekel, milyen okokból árulta el tudatosan a sorstársait, miért kényszerítette őket tudatosan, barátságukat kihasználva arra, hogy rájuk nézve kényes, terhelő, bajokat okozó stb. dolgokat mondjanak, miért javasolt a gazdáinak módszereket a megfigyeltek „hatékonyabb” kifaggatására, miért kereste az alkalmat, miért kezdeményezte a megfigyelt „alaposabb” megfigyelését. „Bíró Ferenc”-nek lassan húsz éve lett volna előállni és vállalva a környezete megvetését, nyilatkozni, levéve a terhet a lelkiismeretéről. Nem tette. Ami azt jelenti, hogy nem volt teher a lelkiismeretén. És még csak nem is kellett volna feltétlenül a nyilvánosság előtt megtennie, hanem már az is elég lett volna, ha a besúgottakkal szemben megteszi. Ezt sem tette, feltételezem. Akkor?

A második bekezdést nem is értem. Hol állítottam az ellenkezőjét? Milyen „aktuális politikai kurzus szolgálatába” állítottam bármit is? Vagy netán a beírásom megharagítaná a jelenlegi baloldalt? Nem mintha különösebben érdekelne, ha így lenne, de hol említettem, vagy csak célozgattam a mai baloldalra? És az felmenti a kommunista rezsimet, hogy a működtetői mindenhova befészkelték magukat? Érdekes meglátás!

Nekem a legkevésbé sem jelent „küszködést” összehasonítanom a két aljas rendszert (remélem, nem sértem senki érzékenységét, hogy jelen összefüggésben az „aljas” szót használom!). Ideológiájában, jelképrendszerében, működési módjában, szervezeti felépítésében, áldozataiban (igen, ebben is!) stb. nagyon is összehasonlíthatók, sőt azonosak. Az apró árnyalati különbségek ezen semmit sem változtatnak! És bár korunk szellemében megtehetném, távol álljon tőlem a gondolat, hogy önt a kommunizmus „relativizálásával” vádoljam! Mielőtt ezt is félreértené, mint az első rész esetében: NEM vádolom a kommunizmus „relativizálásával”! Ami Riefenstahlt illeti, az elég erős volt, hogy „a mai napig vetítik”, tudtommal az 90-es évek elején volt egy kísérlet arra, hogy Budapesten, talán az Örökmozgóban”, egyszer levetítsék az Akarat diadalát, de aztán mégsem… Igaz, a filmes iskolákban bemutatják, de a néhány tíz ember előtti, zártkörű bemutatást azért nem nevezném a „mai napig vetítik”-nek. Végül ami a „megszállás”-t illeti, erről valóban nem kívánok többet írni, legalábbis nem itt. Felesleges!

By: Könczei Csilla

Könczei Csilla — Sat, 06 Oct 2007 11:42:29 +0000

Pászkán Zsoltnak

Teljesen egyet értek azzal, hogy a főbűnösök a megrendelők, és hogy a pártapparátuson és a szekun belül a bűnösség foka összefügg a ranglétrán elfoglalt hellyel. Ugyanakkor az kollaboránsokat is felelősség terheli, nélkülük ugyanis nem működött volna az egész rendszer. Éppen az árnyalhatóság kedvéért azonban ellene vagyok annak, hogy a kollaborációval gyanusított személyekről erőszakos és gyalázkodó nyelvezeten beszéljünk. Egy elnyomó rendszerrel való kollaboráció súlyos erkölcsi probléma, a vele való viaskodás bizonyára nemcsak az áldozatokat, hanem a kolloboránsokat is súlytja. Olyan közhangulatot kellene teremteni, hogy erről őszintén tudjon beszélni még az is, aki főszereplője egy ilyen történetnek. A történet bizonyos lényeges részleteit ugyanis csak ő ismeri. Én legalábbis meg szeretném érteni, hogy mi történt valójában, miért történhetett meg, hogy ilyen kettősségbe kényszerítette, vagy kényszerítették valakinek az életét.

A pártállami diktatúrának az utolsó periódusában, amelyiket én átéltem, saját ismereteim és olvasmányaim alapján az emberek nem ideológiai meggyőződésből, hanem különféle más okokból működtek együtt az elnyomó rezsimmel. Helytelenítem ezért azt, hogy a diktatúra mechanizmusainak feltárását és elítélését valamilyen aktuális politikai kurzus szolgálatába állítsuk. A kommunista rezsim túlélő apparátusa és ügynökei – mint ahogyan az a feltárt dossziék alapján kiderül – a politikai spektrum legkülönfélébb pozícióiban helyezkednek el, a szélsőjobbtól, a népnemzeti, a liberális és a különféle baloldalinak nevezett formációkig. A diktatúra nyomainak megszüntetése egy demokráciában össztársadalmi kérdés kellene, hogy legyen.

A kommunizmus és a nácizmus összehasonlításával nálam sokkal szakavatottabb személyiségek küszködtek, ajánlom például Tzvetan Todorov írásait. Leni Riefenstahl-t egyébként a mai napig vetítik, sok kamerás felvételei több helyütt a tananyag részét képezik. Ismereteim szerint pont fordítva, említésekor gyakran ellhalgatják a náci rezsimmel való kollaborációját. Végül még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a “megszállók” és a “megszálltak” fogalmaknak az általam felvetett témában nincsen semmilyen relevanciája.

By: Könczei Csilla

Könczei Csilla — Fri, 05 Oct 2007 15:33:44 +0000

Kedves Csaba, átmásoltam ide is a hozzászólásodat, mert ez a legfrissebb része a blognak.

Nánó Csaba
2007. október 5.

Kedves Csilla,
döbbenettel látom, hogy annak a rohadék Neciunak itt is felbukkan aneve. 81-ben ő akart, több barátommal együtt beszervezni. Sajnos volt akit sikerült…

By: Pászkán Zsolt

Pászkán Zsolt — Thu, 04 Oct 2007 11:06:12 +0000

Ez egészen egyszerűen egy aljasság és egy aljas ember látlelete. Vallottam és vallom, hogy ebben az egész disznóságban a fő bűnösök a megrendelők, vagyis a pártapparátus vezetői és a Securitate, a besúgók esetében pedig lehet helye árnyalásoknak. Sőt, bár nem értek egyet a módszereikkel, megmagyarázhatónak vélhetem a megszállók különleges figyelmét a megszálltak iránt, ráadásul itt dupla üldözésről van szó, mert létezik még a diktatúra és általában a társadalom ellentéte is. De éppen ezen kettősségből fakad az is, hogy aki egy ilyen helyzetben együttműködött, nem, lepaktált a hatalommal, az kétszeresen bűnös. Először mint a diktatúra kiszolgálójaként, másrészt, mint a megszállók kiszolgálójaként. Tudom, a hasonló helyzetben lévők, akik még mindig rendelkeznek befolyással, most majd megpróbálják majd kimosni a szarból (így!) ezt a mocsok „Bíró Ferencet”, bárki legyen is az. Majd előjönnek azzal, hogy a szegény apját, anyját, gyermekét, kutyáját, macskáját stb. stb. védte, hogy nem tehetett mást, hogy így, meg amúgy, meg különben is, nem lehetett volna érvényesülni, meg ezt kellett tenni, hogy olyan „művek” születhessenek, melyek amúgy nem bla-bla-bla. Hülyeség! A fentebb közölt anyagokból egyértelműen kiderül, hogy nem egyszerűen leírt bizonyos dolgokat, kényszerből, erőszakra, vagy – egye fene! – néhány petákért, hanem mocskos módon provokálta a környezetét, kényes témákat vetett fel, cselekvési terveket dolgozott ki, emberek bőre alá fészkelte magát, mint egy két lábon járó rüh, hogy aztán pondróként a gazdái elé csúszva, csöpögő nyállal hagyja az asztalukon „szellemi végtermékét”. Tudom, erős szavak és távol állnak a „tudományos megközelítéstől”, de teszek rá. Egyszer már ki kell mondani, hogy a kollaboráció megsemmisít minden terméket, mely ráépül. Nem ismerhető el semmilyen szellemi termék, ami erkölcstelen alapra épül. Mint ahogy egy sebész nem mehet szaros kézzel műteni, úgy egy író, költő, zenész, képzőművész, filmes stb. sem alkothat szaros elmével és erkölccsel, mert ezek az ő „kezei”. Ha Leni Riefenstahlt örök életére meg lehetett bélyegezni és indexre lehetett tenni, akkor ez legyen a sorsa mindenkinek, aki a nácizmussal azonos szinten lévő, sőt talán még aljasabb kommunista, és a mi esetünkben egyben megszálló rezsimet önként, dalolva kiszolgálta, pénzért, stallumokért, vagy „adásidőért”.
Amúgy a vérnyomásom normális, sőt.