Szomorúan, és álmélkodva olvasom a blogját. Én ’79-es születésű vagyok. Keveset éltem a kommunista rezsim alatt, de éppen eleget ahhoz, hogy a hangulata az Ön bejegyzései alapján újból felelevenedjen. Azt is tudom már, hogy egyszer kikérem édesapám dossziéját, csak még nem…mert nem merem.
Azzal hogy “rendet” rak a saját családja körül, rendet rak, és a maga módján képet ad ezekről az időkről. Nekem pl. informatív jelleggel bír hogy a táncház-hullám Kolozsvárról indult, és az édesapját ért meghurcoltatás a sportolói nevek korrigálása kapcsán hogyan zajlott.

Sok sikert a további munkához.

Tisztelettel, E

Az 1981 április 9-én a Korunkban megszervezett beszélgetésről két, a Korunknál dolgozó, “Adam” és “Constantinescu” fedőnevű ügynök jelentése került az édesapám dossziéjába. Ugyanerről a beszélgetésről megjelent egy beszámoló a Művelődésben, amit Horváth Arany állított össze, aki nem dolgozott a Korunknál, hanem a Művelődés munkatársa volt. A megjegyzésem arra vonatkozott, hogy a két újságíró-ügynök belefoglalta a jelentésébe a résztvevők hatóságokkal szembeni panaszait, míg a Művelődésben – valószínűleg a kor cenzúrája miatt – ezek a panaszok nem bukkannak fel.

A két újságíró-ügynök, ismétlem, a Korunknál dolgozott, és az “Adam” és a “Constantinescu” fedőnévre hallgatott.