Comments on: 7. A megfigyelés módozatai (2.) A csomagok ellenőrzése

By: Boros Zoltán

Boros Zoltán — Sat, 13 Oct 2007 15:51:53 +0000

Kedves Csilla,
látogasd meg a topikomat (Olvasónapló/Blog). A legutóbbi bejegyzést Neked ajánlottam.
Üdv.,
B. Z.

By: Köpce

Köpce — Sat, 16 Jun 2007 10:45:43 +0000

Szerencsém volt, a régi rendszerben soha senkitől nem kaptam csomagot. Tudtommal a szüleim se. Csak a rémtörténeteket lehetett hallani, melyek közül a legerősebb az volt, amikor egy rákos beteg a “kintről” küldött gyógyszereket dobozaiktól megfosztva, egy halomba öntve vehette át.
Én 1995-ben vettem át utoljára külföldi csomagot, az akkori úzusnak megfelelően egy vámhivatalnoktól, aki bizony töviről-hegyire átforgatta a dobozban található valamennyi tárgyat. A csomag tartalmazott igényelt sajtóterméket (a Primitiv Bunko c. francia fanzint) és nem igényelt csecsebecséket, többek közt egy anarchista kitűzőt. Na, erre a vámtiszt ráharapott, kérdezte is: “Ez a közös jel?” Fogalmam sincs, mit válaszolhattam, de következménye nem volt, és akkor nekem már nem imponált az egyenruha – ezzel arra utalok, hogy mit jelentett számodra (és számomra is) a rendszerváltás.

By: I A

I A — Tue, 06 Feb 2007 01:07:22 +0000

Miota felfedeztem, erdeklodessel kovetem az itt az aktakbol kikerekedo torteneteket. Habar szemelyesen nem volt dolgom a szekuval, a familianak biza volt, mind apai mind anyai agrol igencsak a szeku figyelmeben voltak, de a szerencse az volt hogy itt a helyi szekufonok allitolag igencsak rendes ember volt es ugyesen tudott lavirozni, mert senki se panaszkodott ra es annak ellenere hogy kisvaros, mint alezredes ment nyugdijba, sot meg a 90-es evek kozepen is bejart “dolgozni”mint nyugdijas, tehat erthette a dolgat ha szuksege volt ra az “uj” szekunak. Lehet hogy az egyik kivetel volt, ugy vegezte a dolgat hogy senkinek se artott vele es megis elorehaladt a rangletran.

Tenyleg sok embere volt a szekunak, plane egy nagyvarosban, mikor valakit allandoan figyeltek, nem ugyanazok meresztettek a szemeiket latastol vakulasig, hanem tobb valtasban dolgozhattak, plusz ott volt meg a tartalek is, az erosites szukseg eseten, es nyilvan nemcsak egy-ket embert figyeltek meg varosonkent.
A szociologiai kikepzessel kapcsolatban, a 90-es evektol mintha a SRI-egyetemen ujsagiras, pszichologia, szociologia mellekszakfelesegek voltak adott pillanatban, vagy valami ehhez hasonlo, ha visszaemlekszunk volt a 90-es evekben egy botrany egy nyugati diplomata egy roman ujsagirono viszonya kapcsan, hogy netan az ujsagirono a roman titkosszolgalatoknak dolgozott volna. Az a bizonyos szekufonok akit korabban emlitettem, szinten a belugy kereteben vegezte el a jogi egyetemet mint aktiv szekus.
A nagymennyisegu adatfeldolgozassal kapcsolatban, valamilyen szamitogepekkel csak kellett rendelkezzen a szeku, nem hinnem hogy epp nekik ne allt volna a rendelkezesukre ilyesmi, az mas tal teszta hogy mire hasznaltak. Csak azon csodalkozok hogy lehetett a sok ide-oda papirkuldes es burokracia mellett eredmenyeket felmutatni.
Lehet egy kicsit elkanyarodtam a tematol, ugyanis elegge technikai szempontbol kozelitetettem meg, de remelem hogy ez is hozzajarul valamit a teljes kephez.

By: Rakossy Emoke

Rakossy Emoke — Wed, 24 Jan 2007 20:14:33 +0000

Ezek után már érthető miért volt olyan sok szekus. Azt a temérdek információt amit a dossziéink tartalmaznak szorgalmasan össze kellett gyűjtögetni és az akkori, manapság primitivnek tűnő, módszerekkel feldolgozni. De nem fogom sajnálni őket nehéz munkájukért. Pedig engem megértésre próbált ösztönözni az a szekus aki a legdurvábban faggatott a kihallgatáson és néhány nap múlva eljött az egyetemre és bocsánatot kért. A mai napig sem értem, hogy miért mert nem ajánlott fel nekem semmi fajta bedolgozást.
Mostanig halogattam a dossziém kikérését, részben kényelemből, részben arra gondolva, hogy már nem érdekes. A blogot olvasva viszont egyre jobban furdal a kiváncsiság. Ki fogom kérni.

By: Vécsi Nagy Zoli

Vécsi Nagy Zoli — Wed, 24 Jan 2007 10:25:54 +0000

Kedves Csilla!

Köszönöm, hogy nyilvánossá teszed ezeket a dokumentumokat és emlékeid. További jó munkát kívánok hozzá.

A fentiekről jutott eszembe, hogy a nyolcvanas években Marosvásárhelyen este az utcán milicisták rendszeresen megállítottak különböző utcasarkokon és megkérdezték, hogy honnan hová tartok, majd a közölteket serényen feljegyezték. Milyen szép térképeket rajzolhattak, az akkori kapcsolatrendszerekről. Jó lenne, ha megkerülnének. Kultúrtörténeti érdekesség lenne.

Üdv: Zoli